AZ EGÉSZ EMBERI UTAZÁST MÉLYSÉGESEN MEGTERHELI A SZENVEDÉS.

ENNEK NEM KELL ÍGY LENNIE. EGYÁLTALÁN NEM .

Nem vagyok gyógyító .

Csak annyira, amennyire Te is az vagy. Hisz mindenki gyógyító. Mindenki!

Egy támogató , segítő Jelenlét vagyok, akin keresztül egy Magasabb Erő, Intelligencia, Akarat és Tudás munkálkodik.

Én csak hírvivő vagyok.

Egy emberi létező, akit már korán, egészen korán megérintett az emberi szenvedések jelenléte.

 A legnagyobb tanítás számomra annak igazsága, hogy EGYlényegűek vagyunk . Nincs senki és semmi , aki, s ami  felettünk , vagy alattunk állna. Ezért az együttérzés és az Egyenlőség nézőpontjából tekinteni MINDENRE az egyetlen Isteni látásmód, amit gyakorlok.

Semmi olyasmivel nem rendelkezem, ami ne lenne ott bárki másban. Már most is. Ezért nem kívánok technikát , vagy az egyetlen igaz és üdvös utat átadni, hiszen az Egyetlen Igazsághoz ( nevezheted hited szerint Istennek, Forrásnak, Végtelen Tudatnak, a Legmagasabb szintű JÓ- nak) annyi ösvény vezet, ahány lélek él az Univerzumban. 

Valódi természeted közvetlen, tapasztalati felfedezésére, saját, Isteni belső iránytűd követésére bátorítalak Téged.

Véletlen találkozások  pedig nincsenek.

 Ezért útjaink ha e földi időben keresztezik egymást, annak jó oka van.

Fehér Gyöngyi Anita . Csak egy név, csak egy forma... s talán egy személyiség itt a Földön.

1971. október 21-én , születésem után pár perccel a szülésznő egy olyan mondatot mondott édesanyámnak, amely azóta meghatározza, kíséri az életemet .

Nem tudtam még , hogyan , miképp, de egy visszatérő vágy élt bennem arra, hogy emberekkel foglalkozzak, hogy tanítsak, de sokkal inkább így mondanám: továbbadjak valamit, ami érték és mindenki javát szolgálhatja, ami nemcsak az enyém, nemcsak nekem adatott, hanem a MINDANNYIUNKBAN OTT ÉLŐ IGAZSÁG , amire csupán nem emlékszünk.

Egész kisgyermek koromban megízleltem  már mély érzékenységemet az emberi lélek dolgaira és az emberi lét szenvedéseire. Ebben az érzékenységben és egy diszharmonikus családban éltem gyermekéveimet és mint mindenki más, tanultam az élet dolgait, a társas lénnyé válást, az anyagi világban szokásos "valakivé válást." . Senki sem tanította meg, ahogyan ma sem tanítják az iskolákban és a családokban, hogy ha valakivé válni akarsz, légy Önmagad. Hogy ne nyomd el a belső igazságod felkutatására szóló hívást , hogy találd meg és helyezd keresésed fókuszába életed egyetlen lényegi kérdését: Ki vagy Te ? Miért jöttél ide? Hogyan lehetsz a Létezés legtermészetesebb csodája? Mit jelent Istenien önzőnek lenni ? Mit jelent olyan értékes kincsnek ismerni magad, akivel IGAZGYÖNGYként kell bánni és hogy hogyan lehet Mindenre és Mindenkire ekként a Csodaként tekinteni? Hogy mit jelent a SZABAD AKARAT és így tovább......


Személyes Önismereti utam során az alábbi területeken szereztem ismereteket :

Végzettségeim, tanulmányaim

Sok mindent gyűjt a jóember.

A " mit tudsz felmutatni " világban főleg.

Értékemet, tudásomat, piaci hovatartozásomat , kivagyiságomat miben mérik?

És kik mérik?

Mások határoznak rólam? És én határozok másokról?

Az első romboló mondatok bizony sajnos pont azoktól vésődnek belénk, akiknek a szavára a leginkább adunk, a szüleinktől, nagyszüleinktől.

"Tanulj fiam, mert csak egy .... lesz belőled ! Meglátod ! " Nem viszed majd semmire, ha nem állsz be a versengésbe, a másnál jobbnak levésbe.

Szerezz még több papírt , oklevelet, bizonyítványt, beszélj még több nyelvet és halmozz fel őrült sok értéktelen tudást csak azért, hogy nagyobb értéked legyen a világban.

Mert a világ papírt kér mindenről.

Így hát sokszor évekig gyűjtögetünk aztán egy darabig el is hisszük, hogy értékesebbek lettünk az új bizonyítvánnyal és képesítésünk immár hivatalosan is bizonyítható .

Vagyok, amit felmutatok...

Vagy ki vagyok ? Mi vagyok?

Nézegethetem a bekeretezett okleveleimet és fogadhatom a gratulációkat ... aztán szép lassan megértem, hogy mindezek semmit sem mondanak el rólam. Semmit.

Arról beszélnek, hogy miféle tudást , gyakorlatot emeltem be az életembe , melyek csak tapasztalatok a sorban.

Váltam- e tőlük valakibb valakivé, nagyobbat tudóvá, bölcsebbé, vagy igazabbá?

Az emberségnek nincs mércéje. Nem vehető meg újabb tanfolyammal.

Nem helyezhető valaki alá, vagy fölé . Az élet nevű játékban mindenki a saját szintjét tanulja.

Ezekért nem jár oklevél, vállveregetés, ünneplés, és fizetésemelés.

Az EMBERT tanulni, az EMBERhez visszatérni szavakkal , pénzzel, papírral nem kifejezhető szépséges folyamat és tapasztalás.

Benne lenni, hitelesen és igazul élni és minden illúzióból felébredni ez az egyetlen olyan " végzettség ", ami megérdemli a hitelesítő pecsétet a lapon, amit ÉLETnek hívunk.

Mindezek mellett -e világban tartózkodva , ezen szabályok mentén csak ha valaki " utána akar nézni " , milyen végzettségek birtokában teszem, amit teszek...

elővettem a szekrényből a titulusaimat ...

Íme.

Kívánom egy olyan világ szépségét, ahol az igaz EMBERség és együttérzés, az adott szó bizonyossága az értékmérő és egyre többen találják meg és merik azt tenni, amit szívből és jó érzéssel önmaguk és mások javára fordítanak.

Áldás, Békesség !